Aki kérdez...                                                                                                                         ...és aki válaszol!

1. Szia! Mutatkozz be nekünk néhány mondatban, kérlek!
Zajec vagyok, ez oroszul annyit tesz, hogy nyuszi; se a szláv nyelvekkel, se a gyenge állatokkal nem állok szenvedélyes kapcsolatban, az öniróniámat viszont tökéletesen kifejezi. Lassan 25 éve boldogítom(?) a világot, 8 éve szerepjátékozom, ez főleg az frpg-ben merül ki.
Egy ágyban alszom a kutyámmal, sörrel le lehet kenyerezni, BDSM-el fellelkesíteni; csak állj a jó végén a korbácsnak.
Több dolgot utálok, mint szeretek. Indokolatlanul fásult vagyok, sötétség lüktet a szemem előtt, valahogy kihalt belőlem a rózsaszín bolyhok édesded világa, de nem igazán bánom.

2. Melyik az a három szó, amely a legjobban jellemez téged?
Hűvös, hajthatatlan, (néha ostoba mód) dacos.

3. Mi áll az értékrended első öt helyén?
Hűség, kitartás, hazaszeretet, tanulás, kreativitás.

4. Miért jelentkeztél a kihívásra, mi fogott meg benne?
Mert menthetetlenül bele vagyok bolondulva a történelembe (egyébként egyetemen ez a szakom, így némileg érthető a lelkesedésem). Emellett pedig az, hogy olyan karakterekkel lehet alkotni, akikre általában nem épül fanfic. Én legalábbis még nem olvastam Ollivander, Flamel vagy Bathilda kalandjairól szóló történetet, de ennek lehet a szegényes ismeretem az oka.

5. Mit jelent számodra az írás?
Csúnya dolog, tudom, ilyet nem szabad, mert „tessék már megerőltetni magad, és írj ide valami kreatívat”, de ezt egyszer már egy másik interjú kapcsán kifejtettem. Ha megnyúzom magam sem tudnám „szebben” kifejezni, mit jelent számomra az írás szentsége, szóval szánom-bánom, de ezt most bemásolom:
Kiélhetem a perverz, sötét, kegyetlen énemet, amit jó szerencsével eddig még nem tettem koloncként a társadalom nyakába. Néha elítélnek az írásaimért, néha megdicsérnek, én meg azt hiszem, ez tökéletesen jól van így. Nekem az írás több, mint hobbi, létszükség az élethez. Túlélési stratégia.

6. Melyek a legkedvesebb olvasmányaid?
A teljesség igénye nélkül: Stendhal-féle realizmus, Kosztolányi kisprózái, Gárdonyi, Mikszáth, Jókai művei, Mórától a Rab ember fiai, a történelmet jegyző krónikások: Froissart, Anonymus, Bél Mátyás. Aztán ott van Oscar Wilde, Poe mester, Kafka, Lord Byron Káinja, Rejtő Jenő Piszkos Fredje. A XX. századból: Clive Barker, Goldenlane, Sansom, Rajaniemi. Hirtelen ennyi.
Röviden: lélektani regények, ahol a cselekvés csak másodlagos és a szereplő belső konfliktusai, dilemmái állnak a központban. Ha szenvednek, az a koktélcseresznye a habos krémen, főleg, ha szépen teszik.
A felsoroltak közt akad bőven cselekményorientált, de az főleg a krimi, történelmi, humoros és a sci-fi kategóriájába esik, és azért ott is van, hogy több oldalon keresztül beszél a lélek.

7. Kikhez csatlakoznál szívesebben, ha megtehetnéd? A Főnix Rendjéhez vagy a halálfalókhoz? Miért?
Egyikhez sem, mind a kettő szánalmas és nevetséges, lehangoló, kiábrándító, és nem folytatom.
A főnixesek pár serdülő suhancra bízták magukat, holott tele voltak nagy nevekkel, egyszerűen fel nem foghatom, miért nem léptek hamarabb, gyorsabban, hatékonyabban (tudom, a főszereplő élete hősies, izgalmas és győzedelmes, ezt kell hangsúlyozni, különben miből állna a sztori?).
A halálfalók már szimpatikusabb társaság lenne, ha nem a félelem hajtotta volna meg a fejüket, de lépjünk túl ezen; hűségük adott, jó kezdet. Voldemort, a rettegett Nagyúr, a zseni Denem teljesen alkalmatlan vezetőnek, a hatalom illúziójában sütkérezik, ami voltaképpen kimerül egy kígyó simogatásában, a halálfalók laikusként való bábozásában, és néhány hisztiben. Nem volt ebben semmi rendszer, szenvedélyes volt és ostoba.

8. Milyen befejezést szántál a Harry Potter sorozatnak?
A minimum, hogy az egész Potter-bagázs máglyán ég el, és Voldemort összekapva magát, végre valós világuralmat épít ki. Azt is el tudtam volna képzelni, hogy Harry gyűlölt sebhelyét egyszerűen kivágja, lenyúzza a homlokát, megeteti vele a bőrdarabon éktelenkedő villámot, és teszi ezt újra, ha a fiú kihányja. Olyan rohadtul bosszantó az a heg! Meg a boldog befejezések.

9. Van vallásod? Miben hiszel, és mekkora szerepet játszik ez az életedben?
Ateistából lettem agnosztikus gondolkodó, ami az utóbbi egy évben inkább áthajlik agnosztikus teizmusba.
Mindazonáltal nincs szilárd hitem, inkább filozófiai síkon ragadom meg ezt a kérdést, a pogányság népies hagyománya (ártó szellemek, a természet fetisizálása, stb.) éppen úgy le tud kötni, mint egy szépen elbeszélt keresztényi történet (pl. Káin bűne, Krisztus kereszthalála), vagy LaVey Sátáni Bibliája (védd magad az ostobáktól, és legyél erős).

10. Mit gondolsz, melyik Harry Potter szereplőt tudnád a leghitelesebben alakítani?
Bellatrix Lestrange - a többit torzítanám. De azért hozzá is kitenném az OOC figyelmeztetést. Leginkább saját karaktert szeretek mozgatni a HP univerzumban, azt meg elég hitelesen teszem. Skizofréniára hajazna, ha nem.

11. Mi az életcélod?
Bebizonyítani, hogy III. Richárd angol király valójában a Tudor propaganda torzításában vált kegyetlenné és púpossá (volt ugyan testi rendellenessége, gerincgörbülete, de az nem púp, egyáltalán nem is látszik), hogy a dinasztia trónbitorlását és uralkodását legitimálják. Rá lehet vágni, hogy ugyan kérem, ez már bizonyított, de ha beleássa magát ez ember, láthatja, hogy sajnos korántsem. Ha már itt tartunk, szerintem 1485 óta illegitim mód uralkodnak a brit királyi családok, akkor, ha(!) 1066-ig vezetik vissza a vérségüket. Ne. Köszönöm. Röhejes. Manapság már nem divat szerencsére.

12. Milyen természetfeletti képességnek vennéd leginkább hasznát? (Gondolatolvasás, időutazás, repülés, stb.)
Aki ismeri a Vampire-maszkabált: uralom és ezertest.
Aki nem, annak példázom: az uralom szép manipulatív képesség, az Imperio átokhoz tudom hasonlítani. Az ezertest meg azt hiszem, magáért beszél, lehet úgy gyúrni a húst, hogy gyönyörű legyen, vagy úgy, hogy förtelmes. Mind a kettő végtelenül bájos.

13. Elégedett vagy a külsőddel? Mi az, amit a legjobban szeretsz magadon, és mi az, amin szívesen változtatnál?
Fogjuk rá, hogy igen. A hétköznapokban néha szeretnék jobban kinézni, formás popsi-comb-csípő-has, itthon nem érdekel, a képeken meg csűröm-csavarom a testemet, bár az utóbbi időben már kevésbé érek ár ilyenre.
Legszívesebben amúgy shemale lennék, mert a mellemet szeretem, de a freudi péniszirigységet nem nőttem ki.

14. Mit mondanál Voldemortnak, ha találkoznál vele?
Én elhiszem, hogy a hatalom szép kicifrázva, de a kevesebb néha több alapon: miért nem tudtad egyszerűen csak elvágni annak a szerencsétlennek a nyakát? Tudod, a temetőben. Gyökér.

15. Mit látnál Edevis Tükrében?
Egy, a második világháború csúcsán szolgáló szigorú német SS tisztet díszegyenruhában, ahogy előttem áll parancsoló tekintettel és anyanyelvén, ordítva utasít, hogy... +18 (+21?). Igen.

16. Mi lenne a patrónusod?
Cthulhu? Vagy az előző kérdésnél maradva, egy birodalmi tiszt. Esetleg egy bolyhos nyuszi.

17. Mire számítsanak tőled a kihívás olvasói?
Semmi kedvesre. Továbbra is képtelen vagyok boldog befejezést írni, lányregényes rózsaszín tündérmesét, beteljesült szerelemmámort. Próbálkoztam, lelkem rajta, de egyrészt nem is ment, másrészt meg nem éreztem jól magam írás közben. Kényszerből produkálni valamit, amihez az embernek semmi kedve nincs, nem a legjobb elfoglaltság.
Erőszak, sötétség, egy csipetnyi megbotránkoztatás, dráma, léleknyomor.
Elég megosztóan alkotok, ezzel tisztában vagyok. Én viszont már akkor is boldog vagyok, ha csak egy embernek tetszik, ami megszületett az agyamban. Nem a népszerűség a célom, egyszerűen csak szeretem, amit és ahogy kiadhatok magamból írás formájában.

+ 1. Tudtad, hogy tele van a fejed narglikkal?
Egy ideje már sejtem, igen.

Köszönjük!