Aki kérdez...                                                                                                                         ...és aki válaszol!

1. Szia! Mutatkozz be nekünk néhány mondatban, kérlek!
Nos, hol is kezdjem...? :) Majdnem 18 éves vagyok, és az utolsó évemet taposom az egyik helyi gimnáziumban, Aszódon. Miután (végre-valahára) befejezem a sulit, magyar szakra szeretnék menni, és a későbbiekben szerkesztéssel foglalkozni, de jöhet fordítás is, egyelőre még van egy-két ötletem.
Írással mondhatni, hogy elég régóta foglalkozom. Már az általános suliban is imádtam a fogalmazás órákat, és ez nem sokat változott az évek alatt. Mikor megtalált a Harry Potter-őrület, újra kezembe vettem a tollat, és fanficírásra adtam a fejem. Bár ma már nem vagyok kifejezetten büszke az első írásomra, azért az ötlet még mindig megvan a fejemben. Azt tervezem, hogy átírom, csak időm lenne rá... talán érettségi után. :)

2. Melyik az a három szó, amely a legjobban jellemez téged?
- Lobbanékonyság. (Könnyen megharagszom, látszólag hülyeségekért is, de ugyanakkor könnyen kibékíthető is vagyok.)
- Félénkség.
- Szószátyárság. (Nevezhetjük bőbeszédűségnek is. Már ebből az interjúból is ki fog tűnni, hogy szeretek sokat beszélni. És csapongok is...)

3. Mi áll az értékrended első öt helyén?
- Őszinteség. (Akkor is, ha az igazság fáj. Jobban szeretem tudni, hányadán állok bizonyos dolgokkal és emberekkel, ennek ellenére pár barátnőm még mindig szeret „megóvni attól, hogy megbántódjak”.)
- Megbízhatóság.
- Odafigyelés. (Mármint érdekelje a barátaimat, hogy mi van velem. Ezzel egyenesen arányosan engem is mindig érdekel, hogy mi zajlik velük.)
- Becsületesség.
- Nyitottság.

4. Miért jelentkeztél a kihívásra, mi fogott meg benne?
Mindig is szerettem a történelmet. Még mielőtt (újra) rátaláltam volna a magyarra, mint örök szerelmemre, a történelem felé akartam tovább menni. Még régész is szerettem volna lenni. Aztán megláttam azt a szereplőt is a listán, akivel régóta akartam már írni, csak hát amennyi történetötlet a fejemben kering... időmilliomosnak kéne lennem, hogy azt mind leírjam. :)

5. Mit jelent számodra az írás?
Kikapcsolódást és az alkotás lehetőségét. Gyerekkorom óta rengeteget olvasok, mondhatni, ez nálam családi „betegség”. Anyukámtól jött az olvasás szeretete, szóval elég gazdag fantáziájú gyerek lett belőlem. Szerettem volna kifejezni mindazt, amit az elmémben kitaláltam, de a rajzolás soha nem ment igazán. Talán az is az oka, hogy nem kedvelem (legalábbis, mint tantárgyat), mert a papíron soha nem azt láttam viszont, amit elképzeltem. Az írásnál ez soha nincs így. Ott pontosan azt tudom „lefesteni” a szavaimmal, amit megteremtettem a képzeletemben, és amikor valaki elolvassa és ugyanazzal a hatással van rá, mint amilyennel rám, az valami csodálatos érzés. Arról nem is beszélve, hogy szerintem az írás remek terápia. Bármilyen problémával is nézek szembe, papírra vethetem azonnal, vagy elraktározhatom későbbre, beleépíthetem egy történetembe, amely ezáltal sokkal hitelesebb és átélhetőbb lesz. És a lelkem is könnyebbül, ha kiírtam magamból. (Ennek ellenére a naplóírás sosem volt a műfajom.)

6. Melyek a legkedvesebb olvasmányaid?
Hűha, soroljam? :) Természetesen számítsuk le a Harry Pottert (egyébként a 2., a 3. és a 6. a kedvencem, azt hiszem), és akkor sorolom: szeretem a vámpíros könyveket (pl.: Éjszaka Háza sorozat - kár, hogy túl nagy időközönként jönnek a folytatások), a krimiket. Ha fantasyról beszélünk, akkor jelenleg hatalmas Trónok harca fan vagyok. (Köszi, Hamiltonfan! :)). Gyerekkorom egyik kedvenc könyve a Pál utcai fiúk (tudom, nem kifejezetten lányos könyv) és az állatmesék. Aztán leendő magyar szakosként nem felejtkezhetünk el a felnőtt szépirodalomról sem: Ibsen - Nora (vagy Babaszoba, ki hogy ismeri), A vadkacsa, aztán ott az Anna Karenina és Jókai művei. (Pillanatnyilag A kőszívű ember fiai a kedvencem. Nem valami rövid műveket írt, de mindig zavar, ha valaki a túlságosan bő lére eresztett tájleírásai miatt kritizálja, mert azok nem fontosak. Szerintem minden fontos, amit egy író beleír a könyveibe, hiszen azzal közölni akart valamit. Különben is, szerintem fantasztikus, hogy ennyire aprólékosan le tudja írni a környezetet. Azt hiszem, az én tájleírásom fejlődése is valahol ott kezdődött, mikor Jókait kezdtem olvasni. Mindegy, most nem ezért vagyunk itt.). „Röviden” ennyi. :) De az örökkévalóságig tudnám folytatni.

7. Kikhez csatlakoznál szívesebben, ha megtehetnéd? A Főnix Rendjéhez vagy a halálfalókhoz? Miért?
Nehéz kérdés. Úgy gondolom, Piton oldalán beállnék kémnek. Ennek egyszerű a magyarázata. Az elveim, a meggyőződésem, és az, hogy nem vagyok egy gyilkos alkat, mind a Rendhez húz, meg hát mindig is utáltam a megkülönböztetést, főleg olyan dolgok miatt, amikről nem tehet az ember, mint pl. hogy hova születik, vagy kik a szülei. Azonban a szívem (értsd: Lucius Malfoy) elszakíthatatlanul a halálfalókhoz köt, és képtelenné tesz, hogy szemtől szemben harcoljak velük (legalábbis, ha Lucius áll velem szemben).

8. Milyen befejezést szántál a Harry Potter sorozatnak?
Hű... ezen még sosem gondolkoztam. Azt hiszem, mindig is azon az állásponton voltam, hogy Harry és barátai nem halhatnak meg (menthetetlenül optimista vagyok, és szeretek hinni abban, hogy a jók győznek). Azzal is tisztában vagyok, hogy egy háborúnak áldozatai vannak, különben nem lenne hiteles az írás, de itt máshogy írtam volna egy-két dolgot. Például Dobbyt soha, de soha nem fogom tudni megbocsátani, hogy meghalt. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Minden egyes alkalommal (nem számít, hányszor olvastam/láttam a filmet) megsiratom azt a jelenetet, mert ő annyira nem érdemelte meg, hogy meghaljon. Ahogyan Fred sem. Mellesleg Piton sem érdemelte meg, de azt jobban belátom, hogy az ő halála miért volt „szükségszerű”, és különben sem tudnám elképzelni, hogy ő boldogan éljen, amíg meg nem...
Ami esetleg a párosításokat illeti: nem volt velük soha bajom, bár mindkettő (Harry-Ginny; Ron-Hermione) túl kiszámíthatónak tűnt. Most utólag belegondolva, Ginnyék kapcsolata kicsit meseszerűnek tűnik, de szerintem ők összeillenek, pedig olvastam pár véleményt ezzel szemben. És pont most olvastam, hogy JKR utólag úgy gondolja, hogy nem Ronnal kellett volna összehoznia Hermionét. Még ha az a rész igaz is, hogy ők nem feltétlenül lennének tökéletes pár, sokszor egymás agyára mennének és nem tudnának összecsiszolódni, ennek ellenére tökéletesen és maximálisan elvetem azt az ötletet, hogy Hermionénak Harryvel kellett volna összejönnie. Ha visszagondolunk, mit is mutatott a nyaklánc Ronnak, akkor szerintem könnyen belátható, hogy egy ilyen fordulat milyen törést és kárt okozott volna nemcsak Ron és Harry viszonyában, hanem mindhármuk barátságában is. Bár olvastam egy ilyen témájú fanficet, ami elnyerte a tetszésemet, de az eredetiben képtelen lennék őket összepárosítani.

9. Van vallásod? Miben hiszel, és mekkora szerepet játszik ez az életedben?
Na, kedvenc kérdéstípusom, csak mert sosem tudom igazán normálisan megválaszolni. :) Katolikusnak vagyok megkeresztelve, evangélikus iskolába járok (ahol kötelező a hittan - felekezetnek megfelelően katolikus), ismerem a Bibliát és az alapvető dolgokat, szokásokat, amik a katolikus hitélethez kapcsolódnak. Elsőáldozó is voltam (lassan tíz éve...), de itt nagyjából véget is ér a dolog. Hiszek abban, hogy létezik Isten, de mélyebben szerintem ebbe most ne menjünk bele, ahhoz kevés itt a hely. :)

10. Mit gondolsz, melyik Harry Potter szereplőt tudnád a leghitelesebben alakítani?
Megint fogós kérdés. Ha szívem szerint választanék, mivel Lucius felesége akarnék lenni, azt mondanám, Narcissa. Még a személyiségével is azonosulni tudok. Igen, azt hiszem, őt választom. Még a picit lázadozó énem is helyet kaphatna benne, hiszen a fia iránti szeretetből Voldemort ellen fordult. De Siriusban is rengeteg lehetőség rejlik, csak hát ugye őt nem alakíthatnám, mivel férfi... :) A személyisége viszont közel áll hozzám bizonyos szempontból.

11. Mi az életcélod?
Sok van belőle. Többek között, csak a legfontosabbakat említve: találni egy rendes, jóképű pasit (aki nem utálja a HP-t ;)), sikeres lenni a jövőbeni munkámban, és kiadni legalább egy könyvet. Elmenni Amerikába, és többek között megnézni az orlandói Harry Potter élményparkot, meg Angliába utazni (ezekben az országokban élnék is pár évet), és határozottan megnézném a HP Stúdiót és a forgatási helyszíneket. Meg természetesen a Towert. Első utam tuti oda vezetne. Rövidtávon gondolkodva nagyszerű érettségi, és az, hogy felvegyenek az ELTE magyar szakára. Nagyon hosszútávon gyerekek és ház a karintiai hegyekben.  :)

12. Milyen természetfeletti képességnek vennéd leginkább hasznát? (Gondolatolvasás, időutazás, repülés, stb.)
Elgondolkodtató... Ha (hangsúlyozom: HA) irányítani tudnám és kedvemre ki-bekapcsolni, akkor gondolatolvasás. De mindig is csábított az időutazás. A repülés nem az én műfajom, szörnyen tériszonyos vagyok. De kipróbálnám a metamorfmágiát is.

13. Elégedett vagy a külsőddel? Mi az, amit a legjobban szeretsz magadon, és mi az, amin szívesen változtatnál?
Többnyire. Legjobban? Azt hiszem a hajamat meg a szememet. És az alapvető alakomat, ha leszámítjuk azt (és ez az, amin szívesen változtatnék), hogy könnyen felszaladnak rám a kilók, amik utána kifejezetten ragaszkodóak tudnak lenni. Illetve szívesen megváltoztatnám és eltörölném azt a pár évnyi súlyos pattanásos korszakomat, ami nyomot hagyott a bőrömön. Bár ahhoz már időutazás kéne... lehet azt kellett volna választanom a 12. kérdésnél?

14. Mit mondanál Voldemortnak, ha találkoznál vele?
Miért kellett ennyire megkínoznod Luciust? Ennyire megalázni és tönkretenni az összes méltóságát? A csodálatos, remekmívű pálcájának az eltöréséről nem is beszélve... Aztán futnék az életemért. Vagy hoppanálnék, ha képes lennék rá.

15. Mit látnál Edevis Tükrében?
Magamat Lucius Malfoy oldalán (tudom, súlyos Lucius-függőségemet kezeltetnem kéne...), a jegygyűrűjével az ujjamon. :) Na jó, nem, komolyra fordítva a szót és a Föld nevű bolygó ezen dimenziójában maradva: magamat egy szerető férjjel, két gyerekkel és a frissen kiadott könyvemmel a bestseller-lista élén. :)

16. Mi lenne a patrónusod?
Valahogy mindig is egy gepárd jelent meg előttem, ha elképzeltem a patrónusomat. De három kérdőíven ezek jöttek ki: farkas, nyúl, patkány. :) Változatos...

17. Mire számítsanak tőled a kihívás olvasói?
Romantikus megközelítésre, még akkor is, hogyha ez az adott szereplőről elsőre elképzelhetetlennek tűnik.

+ 1. Tudtad, hogy tele van a fejed narglikkal?
Ha te mondod, Xeno... :) Bár attól még semmi nem lehetetlen, hogy nem találtunk rá bizonyítékot, vagy nem láttuk a saját szemünkkel. :)
Köszönöm a lehetőséget.

Mi köszönjük!