Snakey – Színes álom

A Grimmauld téri házsor komor és fekete volt az esőfelhők alatt. Sirius Black unottan figyelte az utcát, és azt a tájat, ahol felnőtt, ahol gyermekkorát töltötte, és amit most megörökölt.

Hátrapillantva nem látott mást, csak üres koszos falakat, egy elhagyatott házat. Megfordult, és befelé indult, de képkeretben lakó vén hárpia csúnyán rárirapkodott.

- Elárultad a családod! Milyen aranyvérű vagy te?

- Mindig csak a vér! - morogta dühösen, majd vállat vont. Már megtanulta, hogy ne vegye a szívére anyja sértéseit. – Figyelj csak, vén szipirtyó! – letette a kis csészét, ami az anyja kedvenc gyűjteményének volt a darabja, majd mellé pakolta a színes süteményeket, amiket nem is olyan régen vett egy mugli boltban. – Igazi ínyencség, a varázsvilágban nem találni ilyet! – mondta széles mosollyal az arcán, majd bekapta az egyik kis süteményt és hátat fordított a dühtől tajtékzó portrénak és a szomorú kinti világnak.

Ez a ház lesz a Rend főhadiszállása, már alig várta, hogy a falak megteljenek nyüzsgéssel, tervezgetéssel, és alig várta, hogy újra lássa Harryt.

Igen. Most már minden színes lesz.