Zajec – Groteszk humoreszk a múltból
Törékeny teste az arannyal futtatott széktrónuson pihen, kedves kis gazdáját várja, hogy végre játsszon vele. A játéksors türelmes, várakozó, nyugodt. Bellatrix Pöppömnek hívja a babát, melyet dédelget, fésül, kifest. A gyermekkor hajnalán az ember többre nem is képes, mint dajkálni a kincseit, becézgetni őket és gyönyörködni képzelt értékükben.
Apró lábak dobognak, sietve szaladnak a szalonban hagyott babához, a szótlan társhoz. Tépett, fekete fürtjei hullámozva loholnak Bella után, sötét szoknyácskáját zizegve húzza. Elé térdel izgatottan, a mozdulatlan arcot púderozza, püffedt száját rúzsozza, vékony szemhéját vörösre kenegeti.
Kecses árny libben a szalonba, sápadt, szomorú vonásai felderülnek egy pillanatra.
- Milyen szép baba, Bella! - kiált fel az édesanyja, és elégedetten megpaskolja az ülő némaságot.
A hullafoltos, piszkosszürke játékarcból leválik egy oszló húsdarab, és a szék alatt elnyúló vérmasszába tompán belecuppan.
Két hétnél tovább egyik holttest sem marad a díszes trónus vendégfoglya.
|