WitchCat – Elveszett hang, elveszett élet
A helyiséget bezengi Beethoven Holdfény-szonátája. A család türelmetlenül varja, hogy vége legyen a bemutatónak. A lány idegességében véletlenül más billentyűt nyom le, de folytatja tovább. Majd meg egyet téved, mire a zongoraoktató megszólal.
- Állj! – kiáltja, túlharsogva a zenét. – Kérem, figyeljen jobban oda, Miss Black! Ezt a részt már annyiszor próbáltuk.
- Ne is fáradjon többet, professeur. A húgom soha nem lesz képes ezt megtanulni – szól gúnyosan Bellatrix. Andromeda, egy ingerült pillantást vet rá, majd folytatja tovább.
Mindenki elhagyja a szobát, kivéve a lány anyja, Druella. Arisztokratikus magatartással odasétál gyermekéhez.
- Andromeda, ugye tudod, hogy a fogadáson a leendő férjed is ott lesz? Tudod, az a fiatal francia fiú, Damian Blanch. Egy igazi úriember! És ami a legjobb, egy nagymúltú francia aranyvérű család sarja. Szóval, igyekezz egy kicsit jobban!
- Rendben, mama! – válaszolja engedelmesen, majd visszafordul a kottához.
Az anya kimegy, így egyedül hagyva Andromédát a zenéjével. Megpróbálja még egyszer eljátszani, de nem sikerül neki. Reményvesztetten ráhajol a zongorára, mire az kiad egy sikolyra hasonlító hangot.
- Oh, Ted! – sóhajt fel megtörten. – Ha tudnád, hogy a családom milyen sorsot szán nekem!
Kisöpri könnyeit barna szemeiből, majd minden fájdalmát beleadva még egyszer nekiveselkedik a műnek, és ezúttal sikerül neki.
|